A PARAJDI SÓBÁNYA:

 

A parajdi sóbánya az erdélyi Parajd közelében található. 1762-ben Parajdon kezdték el a föld alatti bányászatot és ekkor nyitották meg a József-bányát ami harang illetve süveg alakú volt. A kitermelt sót "alaksónak" nevezték. Az "alaksót" bivalybőrbe kötözték és ezt négy pá ló vonszolta fel a felszínre. 1765-ben felszíni fejtést is alkalmaztak. 1787-ben a sóbánya átkerült a bécsi kincstár saját tulajdonába. Ebben az évben kezdődött el a módszeres sóbányászat. 1861-ben Orbán Balázs azt állította, hogy egész Székely és Szászföld ezt a sót használta. 1864-ben kiszélesítették a Nándor-bányát és ezzel egy időben kinyitották a Párhuzamos-bányát, amely trapéz alakú volt.

Parajdi sóbánya

Az első világháború után 1920-ban a Román államigazgatás megújította az erdélyi és máramarosi bányák művelési technikáját. 1945-ben már  robbantásos sófejtést alkalmaztak. Ennek hatására a magyar sóbányászat ami nagy hagyománnyal rendelkezett, örökre a régmúlt emlékévé vált.  1954-ig a Párhuzamos-bányát művelték de eközben 1947-1949 között megnyílt a Dózsa György-bánya ami egy nagy székely lázadó emlékét őrzi nevével.

1972-ben meg akartak nyitni egy új bányarészleget de a minőségi mutatók rossz eredméynei miatt abbabehagyták a munkálatokat.

 

A Dózsa György-bánya kibővített rendszerében a felszíntől számítva 120 méter mélységben elkezdték a krónikus légúti betegek kezelését. Egy 1250 méter hosszú "tárón" a bányabejárattól megy egy autóbusz egészen a szpleleo és klimoterápiás kezelésekre kialakított sótermekig illetve sószobákig.  Ez a föld alatti világ szellőztetéssel és villanyvilágítás mellett tartalmaz sportprogramokat, játékprogramokat, művészeti és történelmi kiállításokat és mind ezek mellett gyógytornát is rendeznek, hogy az ott lévőknek legyen elfoglaltságuk a kötelező napi négy óra ott tartózkodást.

A helyszínen állandó az orvosi felügyelet és e-mellett  egy 1993-ban épült kápolna nyújt lelki támaszt az ott tartózkodóknak.