A parajdi só

A sókat alkotó ionok mennyisége és aránya felelős a szervezetben zajló folyamatok állandóságának fenntartásáért. Ez az állandóság fontos, mert a szervezetünket állandó külső-belső hatások érik, melyek anyagcserezavarokhoz és betegségekhez vezethet.

A PARAJDI SÓBÁNYA

Parajd Budapesttől 600 km-re található Romániában, Hargita megyében. A parajdi sót, már a 15. századtól kezdve "Székely só"-nak hívták. A parajdi só a világ egyik legegészségesebb és legjobb minőségű sója. A Parajdi sóbánya a Pannon-tenger kiszáradása következtében jött létre. Őstengeri iszapot tartalmaz, nyomelemekben és ásványokban gazdag. A kereskedelmi piacon a többi sóból ezt az iszapot kivonják, feldolgozzák, és át is színezik. A Parajdi só 84 különböző ásványi anyagot tartalmaz, ezzel elősegítve szervezetünk megfelelő működését. Íze intenzívebb, mint az asztali sóé, ezért sokkal ízletesebb és zamatosabb ételeket lehet készíteni használatával. Természetes formájában, fehérítés nélkül, kettes fokozaton őrölve kerül a kereskedelem polcaira. A Parajdi só szürke színű, nem tartalmaz adalékanyagokat, ezáltal ez az egyik legtisztább só a kereskedelmi forgalomban kaphatóakkal szemben.

Érdekességek a parajdi sóbányával kapcsolatban

A parajdi sóbánya az erdélyi Parajd közelében található. 1762-ben Parajdon kezdték el a föld alatti bányászatot és ekkor nyitották meg a József-bányát ami harang illetve süveg alakú volt. A kitermelt sót "alaksónak" nevezték. Az "alaksót" bivalybőrbe kötözték és ezt négy pá ló vonszolta fel a felszínre. 1765-ben felszíni fejtést is alkalmaztak. 1787-ben a sóbánya átkerült a bécsi kincstár saját tulajdonába. Ebben az évben kezdődött el a módszeres sóbányászat. 1861-ben Orbán Balázs azt állította, hogy egész Székely és Szászföld ezt a sót használta. 1864-ben kiszélesítették a Nándor-bányát és ezzel egy időben kinyitották a Párhuzamos-bányát, amely trapéz alakú volt.

Az első világháború után 1920-ban a Román államigazgatás megújította az erdélyi és máramarosi bányák művelési technikáját. 1945-ben már robbantásos sófejtést alkalmaztak. Ennek hatására a magyar sóbányászat ami nagy hagyománnyal rendelkezett, örökre a régmúlt emlékévé vált. 1954-ig a Párhuzamos-bányát művelték de eközben 1947-1949 között megnyílt a Dózsa György-bánya ami egy nagy székely lázadó emlékét őrzi nevével.

1972-ben meg akartak nyitni egy új bányarészleget de a minőségi mutatók rossz eredméynei miatt abbahagyták a munkálatokat.

A Dózsa György-bánya kibővített rendszerében a felszíntől számítva 120 méter mélységben elkezdték a krónikus légúti betegek kezelését. Egy 1250 méter hosszú "tárón" a bányabejárattól megy egy autóbusz egészen a szpleleo és klimoterápiás kezelésekre kialakított sótermekig illetve sószobákig. Ez a föld alatti világ szellőztetéssel és villanyvilágítás mellett tartalmaz sportprogramokat, játékprogramokat, művészeti és történelmi kiállításokat és mind ezek mellett gyógytornát is rendeznek, hogy az ott lévőknek legyen elfoglaltságuk a kötelező napi négy óra ott tartózkodást.

A helyszínen állandó az orvosi felügyelet és e mellett egy 1993-ban épült kápolna nyújt lelki támaszt az ott tartózkodóknak.